Kis bevezető... ez egy folytatása az előző bejegyzésnek, ugyanannak a dokufilmnek az inspirálására, ami George Harrison lelki utazásáról szól az életében (2 x 1,5 óra az HBO-nak a műsorán, angolul, magyar felirattal). A youtube-on az első rész második részében van ez a részlet (itt a felirat nem magyar): http://youtu.be/VdWmCI5rm8E
Megszólított már az előző bejegyzésbeli idézet és utána az a néhány mondat, amit Maharishi mond (ennek a bejegyzésnek a végén találod). Ezt bizony Carl Rogers és Chris Iveson (et alii) is mondhatta/írhatta volna (akik távoli szellemi vezetőim az én saját utamon). És úgy kerülnek ide ezek az idézetek, hogy mélyen kifejezik a mentor-mentorált kapcsolat lényegét, ahol nem „csak” egy meghatározott célról, teljesítmény optimalizálásáról van szó, hanem a karrier-dimenzióról és a lelki útról is, és a példamutatásról is.
Ha „csak” az utolsó néhány Maharishi mondat miatt írtam ezt a bejegyzést, akkor minek az előtte lévő körítés?
A lelki útunkon időnként meg-megtorpanunk, és ezt Paul szavai gyönyörűen fejezik ki: „...Úgy gondolom, elveszítettük a spirituális vezérfonalunkat... azt a keveset is, ami volt (angolul valahogy úgy van, hogy: ’ami nem is volt, de elveszítettük...’)... Sokan vagyunk így, hogy úgy veszítjük el a spirituális vezérfonalunkat (az életünk magasabb értelmét), hogy nem is tudjuk, hogy volt, vagy hogy mi az egyáltalán...
A sprituálisban itt a számomra (az én térképemen) semmi, de semmi ezoterikus és/vagy vallási elem nincs, nekem ez az, hogy mi a fenének is vagyok itt, túl azon, hogy jól élek, bulizok, és majd meghalok... George valahol egy másik pontján a filmnek mondja, hogy „...talán túl fiatalon lehetett meg mindenünk, így könnyebb volt felfedezni, hogy ez nem elég, hogy mindent megvehettünk magunknak, és mégis hiányérzetünk maradt...”
És itt jön Paul mondatának az igazi értelme – talán most már világosabb: „...elveszítettük a spirituális vezérfonalunkat...”
És akkor jöjjön az átírás a filmből, aminek a végén van az, amiért ezt elkezdtem leírni ide, a mentoring blogba:
„...(amikor felhagyott a kémiai anyagokkal való kisérletezgetésekkel...) Ekkor kezdtem el komolyan foglalkozni a meditációval...” – mondja George Harrison... Paul McCartney folytatja: „...Felhagytunk a turnézéssal. A ’60-as évek közepén járunk... bulizgattunk... és úgy gondolom, elveszítettük a spirituális vezérfonalunkat... azt a keveset is, ami volt... úgyhogy elkezdtünk összevissza kísérletezni... Ez volt a ’Sgt. Pepper’ (Bors őrmester lemez) ideje...”
És akkor George jött a lemezhez egy nóta-javaslattal, ami először senkinek nem tetszett nagyon, unalmasnak találták... ez volt a „Within you, without you” (Benned, nélküled) - http://youtu.be/uaGigmNSPk0 .
„Beszélgettünk a köztünk lévő űrről,
az emberekről,
akik fal mögé rejtőznek el
illúzióikkal.
Az igazság elillan
És túl késő lesz,
Ha lehunyja szemét...”
Vágás a dokufilmben... egy riporter kérdezi Maharishit: „Ha önhöz forduk egy tipikus (’westernized’) angol, mi az, amit elsősorban megtanít neki? A koncentrációt?” És Maharishi kicsit furcsa magas hangján, hosszú hajával, hosszú, őszbe forduló szakállával, körülötte tengernyi virággal a fekete-fehér felvételen, indiai akcentusával felvakkant (bocsánat utólag is tőle...): „Nem. Csak hagyni kell, hogy az elménk a saját útját járja. Például valaki eljött hozzám meditálni és másnap bejött hozzám beszélgetni, és azt mondta: ’Csodálatosan érzem magam, nagyon mélyen aludtam. De árulja el, mit tanított meg nekem?’ Mondom: ’Semmit’. Mert a gondolkodás folyamatát nem kell megtanulni. Születésünktől kezdve tudunk gondolkodni...”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.